Tegnapi elhatározásom, hogy a reggeli kávémat kortyolgatva, ezentúl többek között azzal indítom a napot, hogy öt pozitív üzenetet írok a facebookon és/vagy instagramon az ismerőseim friss posztjai alá. Hogy miért? Amúgy is rápillantok minden reggel, akkor már miért ne indítanám a saját és mások napját is valami pozitív gondolattal. Azonban azt vettem észre, hogy hiába pörgetem az oldalt, nagyon kevés önálló gondolatot, képet, vagy tartalmat tesznek fel az ismerőseim. Leginkább csak mások bejegyzéseit osztják meg, vagy egyéb oldalakat osztanak tovább. Sok időbe telt, mire találtam valakit, akinek írhatok egy kedves mondatot a fotója alá.
Ez elgondolkodtatott, hogy akkor hogy is van ez?
Vannak-e facebook elvek?
-
Van, aki mindent feltesz, a reggeli, ebéd, vacsora előtt után és közben is posztol
-
van, aki nem tesz fel a gyerekeiről képet, mert úgy gondolja a gyereknek vannak jogai és még nem tudja eldönteni, akar-e szerepelni a közösségi oldalakon
-
van, aki nem tesz fel olyan képet, ahol beazonosítható lenne, hogy hol lakik, nehogy megtalálják
-
van, aki a lakásából nem posztol, nehogy meglássák a tv-t a háttérben és ezért betörjenek hozzá
-
van, aki nem meri megosztani a sikereit, mert akkor sok lesz az irigye
-
van, aki azt mondja, ami nincs fent a facebookon az meg sem történt
-
van, aki gyűjti az ismerősöket és több ezer ismerőse van, még az is akit nem is ismer személyesen
-
van, aki csak azt jelöli vissza, akivel valós, életszerű kapcsolata van (én ezek közé tartozom)
Na de ha ilyen óvatosak vagyunk a facebookon, és nem merünk megosztani életünkből részleteket, akkor egyáltalán mit nézegetünk rajta, nap mint nap?
Van-e egészséges határ, vagy csak azért vagyunk fent, hogy másokat nézegessünk?
Te hogy vagy ezzel? Mit osztasz meg és milyen indíttatásból?