+36203941412 lelkiiranytu@gmail.com

Folytatódik az útmutató a segítő szakmák közötti eligazodáshoz interjú sorozat. A már megszokott kérdéseimre ezúttal Jancsek Judit sportpszichológus válaszolt.

Azzal kezdeném, hogy a pszichológia az emberi pszichikummal, az emberi viselkedéssel foglalkozó, annak megértésére és befolyásolására irányuló tudomány. Az egyik legfiatalabb tudomány. Vizsgálja a lelki jelenségek kialakulását, kifejlődését és feltárja a törvényszerűségeket.

Még mielőtt arról beszélnénk, hogy kiből is lehet jó pszichológus, véleményem szerint a képzések elengedhetetlen feltétele elsősorban a megfelelő önismeret, az önirányítás és önmotiváció képessége, kellő empátiával, kapcsolatteremtő képességgel fűszerezve. Nem árt a hitelesség, valamint a másik ember feltétel nélküli elfogadása. Ha ezek a tulajdonságok megvannak valakiben, akkor az illető alkalmas ennek a tudománynak a gyakorlati művelésére.

Ma Magyarországon a pszichológus bölcsészettudományokat végzett szakember. A pszichológia szak áll az alapképzésből és mesterképzésből. Az alapképzés során sokkal több statisztikában és élettanban van részünk, mint alap pszichoterápiás ismeretekben. De megismerkedhetünk a fejlődéslélektan, személyiség lélektan elméleteivel is. A mesterképzésen pedig tovább lehet specializálódni különböző területek felé.

A mesterszak gyakorlatiasabb, itt már lehet választani a különböző szakirányok között: kognitív és evolúciós pszichológia, fejlődés és klinikai gyermekpszichológia, klinikai és egészségpszichológia, munka és szervezetpszichológia vagy tanácsadás és iskolapszichológia. A diploma megszerzésével azonban még nem ért véget a pszichológus tanulói karrierje.

Mint bármelyik másik szakmánál, itt is igaz, hogy nem mindenkiből lesz hivatásszemélyiség. A hivatásszemélyiség olyan belső elköteleződés egy szakma, egy mesterség iránt, amely az adott foglalkozás végzését örömmé teszi a művelője számára. Az embert egyfajta otthonosságérzet járja át, miközben az általa preferált tevékenységet végzi. Úgy érzi, otthon van, jól van, biztonságban van. Ha eltekintünk az egyéb külső körülményektől, pszichológusnak ugyanazért megy valaki, amiért valaki más tetőfedőnek vagy zeneszerzőnek: úgy érzi, ez az a terület, ahol a lehető legnagyobb mértékben megvalósíthatja önmagát, és amivel igazán átlényegülten tud foglalkozni.

Sajnos még mindig sokat hallom, miszerint „ó, nekem nincs szükségem pszichológusra, nem vagyok én beteg”, pedig minél értelmesebb valaki, annál biztosabb, hogy pszichológushoz vagy más egyéb segítő szakmához fordul, mert ők tudják, jól élni, csak jó fizikai és mentális állapotban lehet. A földön fekve nem lehet teremteni. Még mindig elhanyagolt terület a lélekkel való foglalatosság, pedig a lélek sok mindenbe tud belefájdulni, a test pedig minden traumát jegyez. Az emberi elme a legerősebb tényező a gyógyításban és mivel az agy összeköttetésben van minden egyes szervünkkel, nem véletlenül rákosodik el, gyullad be, fullad meg, stb…. Ha bezárjuk magunkat negatív gondolatokkal, kismillió betegséget kapunk válaszul, melynek okául a legnagyobb ellenségünk húzódik, a stressz. Ezek mindegyike azonban megfordíthatóak megfelelő gondolkodással, egyedül azonban nem megy mindig, legtöbbször nem.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Összeszedjük minden bátorságunkat, a tettek mezejére lépünk és szembe nézünk a helyzettel, továbbá segítséget kérünk, csakúgy, mint a fogorvostól vagy más egyéb orvostól.

Bármilyen meglepő, de sok egyéb orvosi kezeléstől kíméljük meg magunkat, ha a legfontosabbal foglalkozunk, ez pedig az elménk. Az elme gyógyítói pedig elsősorban a pszichológusok.

Vannak persze olyan szakemberek is, mint én magam, aki a bölcsészkaron végeztem, 4 évet tanultam és csak később mentem tovább, miután szembe néztem a saját démonjaimmal, miután ráléptem az önismeret útjára, kihoztam magam egy tolókocsiból, elvégeztem egy coach szakmát, később sportpszichológiát, dolgoztam minden egyes szervezeti formában, vezettem saját vállalkozást, elváltam, spinracing edző lettem, közben HR területen is képeztem magam és még számtalan tudást szedegettem fel az úton.

Mindegy, hogy ki vagy, hogy hol tartasz épp, hogy ki van melletted, a lényeg: hogy hogyan bánsz magaddal és másokkal, mert végső soron ez számít.

Ha jól vagy, a világ is ezt fogja visszatükrözni. De ez nem megy egyedül, mint ahogy a világra sem egyedül érkezünk. Lehetőségeink vannak, de a lehetőség azzal táncol, akik ott vannak a táncparketten.

Van lehetőségünk pszichológushoz menni, coachot választani, kipróbálni a művészetterápiák sok-sok válfaját, az is lehet, hogy több területtel is találkozunk majd az utunk során, a lényeg, hogy cselekedjünk, ami épp jön, ami épp megszólít, éljünk vele.

A cikk a SopronMedia gondozásában jelent meg.

Készítette: Kecskés Ildi
Hamarosan érkezik az Útmutató, a segítő szakmák közötti eligazodáshoz IV. része.