A bizonytalanság igen nyomasztó lelki állapot. Van amikor a környezet bizonytalanít el minket. A ránk zúduló információhalmazban nem tudjuk már mi is a valóság és kétségek gyötörnek a jövőnket illetően. De van, hogy egy nagyon mélyről jövő érzés kerülget minket. Valóban jó vagyok? Valóban elég vagyok? Valóban jól csinálom?
Ha másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, ami egy ősi evolúciós ösztön, hisz fel kell mérni mások erejét, akkor nyilván állandó kétségek gyötörhetnek bennünket. Mert mindig van olyan életterülete a másiknak, amiben ő jobb. Lehet, hogy szebb, okosabb, talpraesettebb, gazdagabb….Az torzíthatja ilyenkor a képet, hogy nem az egészet nézzük, csak kiemelünk egy részterületet és azt vesszük egésznek. Nem figyeljük meg, hogy a másiknak is vannak olyan tulajdonságai, vagy készségei, amiben nem jeleskedik. Ekkor lehet abba a hibába esni, hogy egy rakás csődtömeg vagyok, mert nálam mindenki csak jobb. És valóban, ha nem az egészet nézzük, csak mindenkinek az előnyösebb profilját, akkor kerülhetünk abba a hibába, hogy úgy tűnik nálunk mindenki csak jobb.
Érdemes megvizsgálni, hogy ha másban megtaláljuk az előnyösebb oldalt, akkor megtaláljuk-e magunkban is? Mert ha igen, akkor már nem általánosíthatunk, hogy mindenben jobbak nálunk.
Én hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a maga útja, van akinek rövidebb, de meredekebb, van akinek hosszabb, de kanyargósabb….nincs két egyforma életút. Aki bejárja a sajátját, sokat tanulhat magáról. Ha csak saját magunkra és a saját életutunkra figyelünk, akkor észrevehetjük, hol vannak az útjelző táblák, hol vannak árnyékot adó fák, hol vannak frissítő pontok. Olyan nincs, hogy valami csak rossz lehet…. egyszerűen nem úgy van összerakva a világ. Gondoljatok csak bele, nap-hold, apály-dagály, születés-halál, fény-árnyék. Meg kell tapasztalni néha a rosszat, hogy tudjuk értékelni a jót. Arra viszont van hatásunk, hogy ezek a megélések mennyire legyenek szélsőségesek. Vannak olyan típusú emberek, akik minden napba bele tudnak halni, és másnap Főnix madárként újraéledni, de vannak olyan emberek is, akik inkább a kiegyensúlyozottságra törekednek, még ha nem is mindig sikerül, de legalább rálátnak, arra, hogy ez így van jól, ez a természet rendje.
Te melyik csoportba tartozol?
Fotó: Rombai Péter