+36203941412 lelkiiranytu@gmail.com

Ma van a melltartó nélküli világnap. Elgondolkodtam, mit is jelent nekem ez a ruhadarab. Amikor tini voltam, alig vártam, hogy hordhassam, mert akkor már bizonyosan nagy lány leszek. Azóta viszont nem akkora öröm hordani. Persze azért van, hogy segítsen, de néha megkeseríti egy-egy napomat, akármilyen leheletvékony. Azt csakis a nők érthetik milyen jó érzés, hazaérve megszabadulni ettől a „segítőtől”. Mikor szabadságot kapnak az ikrek. Olaszországban a nők szabadabban értelmezik a melltartóviselést. Ott freedom van. Persze, akinek akkora adottságai vannak, hogy egészségügyi kockázatot jelentene szabadon ereszteni, az nyilván ott is keretek közé szorítja kebleit. De nagyon sok olasz nő nem visel melltartót. Boldogan, felszabadultan egy szál trikóban, vagy ruhában jönnek, mennek az utcán. Valamiért összekötjük a melltartót a szemérmességgel, és sokan még ha megtehetnék sem hagynák el, mert mit szólnak hozzá. Érdekes viszonyulás ez a testünkhöz. Tudunk-e büszkék lenni arra, amivel megáldottak minket, vagy inkább elrejtjük, leszorítjuk? Én mérhetetlenül irigylem azokat, akik magabiztosan tudnak kezelni egy ilyen helyzetet. De mindenkit arra biztatok, hogy gondolkozzon el hogy is van ő a testével a nőiességével.

Egyébként a melltartómentes világnap azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet a mellrák elleni küzdelemre. Úgyhogy erről is kell, hogy szót ejtsünk. Menjetek el szűrővizsgálatra, illetve magatok is figyeljetek oda az önvizsgálatra.