Egy régi, fel nem dolgozott traumát, egy mélyen elásott problémát vagy akár a gyerekkori fizikai vagy érzelmi elhanyagoltságot, mind be tudja kapcsolni egy jelenben történő esemény, élethelyzet vagy érzet. Lehet érkezik az életünkbe egy olyan ember, aki emlékeztet, vagy a saját gyermekünk kerül azonos életkorba, mint amikor velünk történt a baj, esetleg egy elutasítás nyomja be a gombot. Elindul egy folyamat, amit sokszor nem is értünk, hogy mi generál, csak érezzük, hogy egyre kilátástalanabb a helyzet, nem látjuk a fától az erdőt, csak csőlátásszerűen az aktuális problémát felnagyítva. Na ilyenkor érdemes a dolgok gyökerét megkeresni, hogy rálássunk mit, miért teszünk. Miért viselkedünk zsigerileg másként, mint ahogy fejben gondoljunk, hogy kellene. Ha rászánjuk az időt, energiát, munkát, hogy feltárjuk a mélyben húzódó sérülés okát, azzal nagyon sok szenvedéstől szabadítjuk meg magunkat. Hogy miért mondom ezt? A múltat nyilván nem lehet megváltoztatni. De ha tudjuk, hogy mi okozza a fájdalmat, akkor könnyebb a jelen történéseit elfogadni és meglátni, hogy miért reagálunk olykor hevesebben, vagy miért zárkózunk be. Minél többször csípjük magunkat fülön, annál hamarabb és könnyebb lesz az azon való átlendülés. Olyan ez mint egy fizikális trauma. Tegyük fel történt veled egy baleset, ami miatt nagy seb keletkezett. Ha a seb nincs kezelve, rosszul forrhat össze, gennyes lehet, elfertőződhet és további problémákat okoz. Ha viszont jól kezelik, fájdalmasan ugyan, de kitisztítják, szakszerűen összevarrják, akkor is ott marad a heg, ami emlékeztetni fog rá. Ha megnyomod érezni fogod, hogy sérülésed volt, de ez már elviselhetőbb, mint a gennyedző, fekélyes seb.
Hogy mikor kezdj bele az önismeretbe? Most. Hogy miért? Mert minőségibb életet tudsz élni általa.
Keress bátran: 06203941412
Egy filmet ajánlok inspiráció gyanánt: Stromboli