Vannak napok, amikor összeomlik minden. Legalábbis azt hisszük, hogy minden, de hát állnak a falak, áll a világ, minden rendben van, csak a mi belső valónk ingott meg. De nem is akárhogyan, jön a szar anya, szar feleség, szar barát érzése, amikor nem is mások csalódnak bennünk, hanem mi magunkban.
Ez a teljes megsemmisülés érzése.
Amikor tudsz mindent fejben, tudod, hogy mit és hogyan kéne csinálni, de valahogy a vezetékek, melyek összekötik az akaratot, a cselekvést, a vágyat és szerencsét el lennének vágva.
És ilyenkor legszívesebben a fejükre húznánk a takarót, vagy elmennénk egy rövidített El Caminóra (a sarki Tescóig) csakhogy összekapjuk magunkat. De az, akinek több szerepben kell helytállnia, nem vonhatja ki magát a forgalomból, annak csak gyors szervizre van lehetősége.
Imádom a hasonlatokat és most is ez jutott eszembe. A Forma 1-ben, ha verseny közben adódik egy probléma, akkor a másodperc tört része alatt oldják meg a boksz utcában. Ott a cél, hogy kibírja az autó a verseny végéig. A hétköznapokban is így van, csak az esti fektetésig bírjuk ki. DE ne feledjük el, hogy szükség van egy alaposabb melóra is, ahol összeülnek a mérnökök megkeresik a hiba okát, megvizsgálják a lehetőségeket, kitalálják, hogy oldják meg, rengeteget tesztelnek és ha minden ok, újra oda állnak a rajtvonalra.
Ezt a munkát mi sem spórolhatjuk meg!
Mert ha csak folyamatosan összetákoljuk magunkat, akkor máról, holnapra élünk és folyamatosan ott a rettegés, hogy mikor adjuk be a kulcsot. Mikor fogy ki az érzelmi tartályunk? Hány körre elegendő üzemanyagunk van még?
Szerintem nem kudarc, ha bevalljuk nem minden happy. Van, amikor látszólag értelmetlen dolgok miatt omlunk össze, bár ha nem félünk a mélyére nézni, akkor mindig rájövünk, mi az alap probléma.
És hogy hogyan lehet az összeomlásból újból összerakni magunkat? A maratont is lépésenként lehet megnyerni. Először nyerjünk meg egy napot az életünkből, először legyen csak egy nap olyan, ahogy azt fejben elhatároztuk, ha ez megy, akkor az apró siker után igyekezzünk egyre hosszabb távokat megtenni….. az idő visszaigazolja, hogy nem csak a cél elérése lehet sikeres, hanem az odáig vezető út is, hisz mindennap megvívtuk a saját kis csatáinkat, hogy végül megnyerjünk a saját SZABADSÁGHARCUNKAT….és sokszor a legnagyobb ellenséggel harcolunk, aki nem más, mint saját magunk.
Ha ez nem megy egyedül, keress nyugodtan támogatlak a műhelyemben!
http://www.kecskesildi.hu/kapcsolat/