„Önmagam számára én vagyok a legnagyobb kihívás, de a legmegbízhatóbb társaság is” – mondja Náray Tamás a vele készült interjúban és milyen igaza van.
Ti szoktatok életrajzi könyveket olvasni, vagy sikersztorikat nézni? Én imádom nyomon követni, hogy emberi sorsok hogyan alakultak. Ki honnan és hova jutott és mit tett ezért, milyen küzdelmei voltak. Miket tanult belőle. Mindenkinek van egy életútja egy saját egyéni megküzdési módja, de azt gondolom nem nekünk kell minden esetben feltalálni a spanyol viaszt. Sok esetben mélyreható saját kárunkból tanulni, de lehet inspirálódni mások sikerhez vezető útjából is.
Legutóbb Náray Tamásról szóló interjút néztem. Szerintem vitathatatlan a tehetsége, hisz bizonyított már divattervezőként, íróként és képzőművészként és minden területen sikerült az élvonalba kerülnie. Azonban a közvéleményt nem a tehetség, nem a befektetett munka és azok eredményei érdekelték, hanem az ő hovatartozása, vallása, kinézete. Ő belefáradt ebbe a szélmalomharcba és 61 évesen felszámolt minden magyarországi vállalkozását és elköltözött Spanyolországba, ahol békére lelt.
Lehet menekülésnek hívni, de fel lehet úgy is fogni, hogy hatalma van az élete felett és nem ragad bele egy olyan helyzetbe, ami mérgezi őt. Az interjúból nekem az alábbi mondatok tetszettek a legjobban:
„Önmagam számára én vagyok a legnagyobb kihívás, de a legmegbízhatóbb társaság is”
„Ha intelligencia van, akkor minden van, ha intelligencia nincs semmi sincs”
„ Ha az embert kudarc éri, nem szabad mást okolni érte”
Ha van kedvetek nézzétek meg, itt a link: https://www.youtube.com/watch?v=nuFnxIppVlM
Kíváncsi vagyok nektek hogy tetszik, vagy ti mit hallotok ki belőle?
A bejegyzés elején található kép Náray Tamás alkotása. Forrás: @Tamistarte