Az empátiára nagyobb szükség van most, mint valaha. Nincs olyan ember ma Magyarországon, akit ne érintett volna valamilyen szinten a korona vírus. Van akit szabadságában korlátoz, van akit anyagilag visel meg, van aki olyan szerepekbe kényszerült, amit soha nem kívánt magának.
Azonban el kell tudnunk fogadni, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Nem érdemes versengeni, hogy kinek nagyobb a nyomora, mert ezt mindenki maga érzi.
Azt, hogy kit hogy visel meg lelkileg ez az egész, nem látszik kívülről. Azt, hogy kit hogy visel meg anyagilag, szintén nehéz megjósolni. Nem a mi tisztünk eldönteni ki érdemel meg anyagi segítséget és ki nem. Teljesen fölösleges bosszankodni rajta, mert nincs rá hatásunk. Csak energiát visz el, ha azt lessük, hogy a másiknak miben jobb vagy rosszabb.
Az empátia, azaz beleérző képesség egyénenként változik, befolyásolja a neveltetés, a kulturális közeg, az egyén érettsége. Nem csak a negatív, hanem pozitív eseményekhez is kapcsolódik. Sokszor talán nehezebb azonosulni mások örömével, mint bánatával.
Nagyon nehéz elképzelni, hogy egy sikeres embernek, milyen nehézségekkel kell szembenézni ahhoz, hogy elérje célját. Vagy mondjuk egy sportolónak, aki éveken át készült az olimpiára mekkora törést jelent, hogy elhalasztják azt.
Nehéz átérezni, azok helyzetét:
- akik elveszítették a munkájukat
- akik háromszor annyit dolgoznak, mióta tart ez az egész
- akik teljesen egyedül vannak
- akik hatan vannak egy panelban
- akik betegek
- akik egyszerre küzdenek a home office-al, főzéssel, gyerekkel, tanulással
- akiknek csúszik az építkezésük, és emiatt nem tudnak beköltözni
- akiknek befagyasztották a hitelét
DE NEM LEHETETLEN
Ne ítélkezzünk, nem láthatunk minden sors mögé. Nem tudhatjuk kinek hol szorít a cipő!
Alfred Adler szavai szerint: „empatizálni annyit jelent, mint látni a másik ember szemeivel, hallani a másik ember fülével, és érezni a másik szíve szerint”.