Mióta szülő vagyok és ráadásul két fiú édesanyja tudom, hogy felelősséggel tartozom, hogy milyen férfiakat nevelek. Két teljesen különböző személyiségű, temperamentumú, érdeklődésű gyerekem van. Sokszor nem tudom, csak sejtem mi lehet nekik a jó. Igyekszem a tőlem telhető legjobbat adni, de hogy ez mire lesz elég, az majd sok év múlva fog kiderülni. Biztos lesz miért hibáztatni, lesz olyan, amit máshogy kellett volna.
De addig is amíg ez kiderül, nekem az alapok ezt jelentik, amit igyekszem átadni a fiaimnak:
Merj őszinte lenni!
Mutasd ki az érzelmeidet legyen az pozitív, vagy negatív!
Lehetsz dühös.
Mindent meg lehet beszélni.
Ha őszintén figyelsz a másikra, már sokat tettél.
Bocsánatot kérni nem könnyű, de hasznos.
Vállalj felelősséget a tetteidért!
Mások hibáztatásával nem jutsz előrébb.
Minden csak döntés kérdése.
Nem kell mindenkivel egyetérteni, de el kell fogadni, hogy neki az a véleménye, nekünk pedig lehet más.
Nektek milyen alapjaitok vannak, amit otthonról hoztok, vagy pedig most fektetitek le gyerekeitek életébe?