A régi mondás szerint, madarat tolláról, embert barátjáról. A legújabb írásokban, pedig azt olvasni, hogy annak az öt embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időd töltöd.
Ti hogy vagytok ezzel? Megrémisztenek vagy inkább felvillanyoznak ezek a megállapítások?
Én amikor ezt hallottam egy szakmai konferencián, bepánikoltam. Gyorsan elkezdtem összeszedni, hogy ki az az öt ember? Vajon az akkor öt éves gyerekem is beleszámít? De hát a kollégámmal nem is olyan szoros a kapcsolatom, pedig vele napi 8 órát vagyok együtt…. Szóval ment a sakkozás, hogy akkor hogy is van ez?
Tény és való, hogy az ember kölcsönhatásban él. Minden egyes megmozdulásunk, hatással van a másikra. Lehet az pozitív vagy negatív, de mindenképp valamilyen reakciót váltunk ki egymásból. Így tudjuk egymás építeni és rombolni is.
Itt van például a panaszkodás. Belőletek milyen érzést csalogat elő, amikor valaki folyton nektek panaszkodik? Milyen belső monológ zajlik le bennetek? Fontosnak érzitek magatokat tőle, vagy inkább terhes, hogy végig kell hallgatni?
Miért fontos, hogy milyen emberek vesznek minket körül? Hogyan lehet megválogatni a környezetünkben lévő embereket? Ha nem cserélhetjük le őket, akkor milyen módon lehet velük együtt élni, úgy hogy az számunkra is megfelelő legyen?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük közösen a választ a lel-KI iránytű alkalmakon.