Mennyit halottam anyukámtól, hogy nem esik le a gyűrű az ujjadról kislányom, ha megfogod azt a seprűt, kapát, talicskát, fűnyírót és még sorolhatnám.
És valóban csillogó gyűrű ide vagy oda az Oleo Mac fűnyíró ugyanúgy hasít, akkor is ha férfi tolja és akkor is ha nő.
Lehet vitatkozni rajta, hogy jó vagy rossz, de én olyan mintán kaptam anyukámtól, hogy egy nő bármit meg tudjon csinálni. Mert mi dolgos asszonyok vagyunk! – mondta, nem olyanok, akik reszelgetik a körmüket egész nap.
És bizony sikerült egy olyan klassz teljesítmény kényszeres, pihenni nehezen tudó attitűdöt belém nevelni, hogy voltak évek, amikor azt kívántam, bárcsak egy elkényeztettetett királylánynak neveltek volna.
De erről nem tehet anyukám, ő ezt a mintát tudta átadni, mert neki annak idején ez sikerült túl élni.
Mert ugye van a dolgos asszonynak előnye is meg hátránya is. Az előny, hogy a jég a hátán is megélünk és valóban mindent IS meg tudunk csinálni. Hátrány, hogy veszítünk a nőiességünkből, illetve könnyebben mártírkodunk. Illetve nagyon könnyen rá tudnak kapni a férfiak, erre a „nemes” dologra, hogy az asszony majd megcsinálja a ház körüli teendőket, hisz most úgy is otthon van. És kezdődik egy ördögi kör.
Hosszú éveim mentek rá, hogy megtaláljam az egyensúlyt a nőiesség és belém ivódott minta miatti türelmetlen, tenni akarásom között.
Sok mindent nem csinálok már meg, nem azért mert nem tudnám, hanem azért mert, hagynom kell, hogy legyen férfi a háznál.
De egyvalamit bevallok. Imádok füvet nyírni! Hogy miért? Mert az egyik leglátványosabb házi körüli teendő, van eleje és vége, látszik mit csináltam, azonnal tudom élvezni a munkám gyümölcsét. Ami a rendrakásról, mosogatásról és egyéb női feladatokról nehezen mondható el, főleg ha itthon van a két gyerek. A másik, hogy a fűnyíró monoton zaja megnyugtat, kikapcsol és elnyomja azokat a hangokat, amikor is a gyerekek kiabálják, hogy ANYAAAA.